Nagyhét és húsvét öröme - közöttünk

Nagyhét és Húsvét öröme - közöttünk

A Megváltó Krisztus értünk való szenvedését és halálát, valamint feltámadását teszik újra és újra jelenvalóvá, átélhető és lelkeket felszabadító valósággá, új életre hívó ajándékká Nagyhét és Húsvét ünnepnapjai. Az örömhír (evangélium) hirdetése megváltásunk titkáról Pál apostol szerint olyan, mintha újra és újra miközöttünk feszíttetne meg, halna meg és támadna fel Krisztus. Ezért is merte leírni: "...szeme(itek) előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg!" (Gal 3,1)

Az egyház igehirdetése és a szentségek révén közöttünk, - a bűneikkel küszködők, a gyenge, de bátorításra szomjas hitükkel botorkálók, az életük és kapcsolataik gyógyulásában reménykedők között - újra és újra szenved, meghal, de fel is támad Krisztus. Nem nélkülünk, hanem értünk, és velünk.

Velem vándorol utamon, Jézus - énekeljük egyik énekünkben. Ha szenvedek, ő már ismeri azt, ha testben és lélekben haldoklom, ő már ismeri azt, ha félek az elmúlástól, akkor megmutatja nekünk a már nem fájó, szög-ütötte sebek helyét feltámadott Úrként, mint akkor a hitetlenkedő Tamásnak. Közöttünk él, jár, ma is a megfeszített és feltámadott Úr! Jézus Krisztus halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért. - írja egyszerűen Pál apostol. (Róm 4,25)

Luther Márton írja:

"Ha a bűneimet magamon nézem, megfojtanak engem. Azért hát Krisztusra kell néznem, aki bűneimet magára vette. Bűneim tehát most már nem rajtam, hanem Krisztuson vannak, s őt fojtogatják. Lássuk, mire mennek vele? Bizony földhöz verik és megölik őt. Uram Isten, mi lesz most Krisztussal, az én üdvözítőmmel? Nos, jön az Isten, Krisztust előhozza a sírból, és megeleveníti. Sőt, maga mellé helyezi az égbe, s mostantól fogva uralomra emeli mindenek fölé. Hát az én bűneim hova lettek? Fenn maradtak a golgotai gyalázatfán. Ha ehhez hittel ragaszkodom, akkor lelkiismeretem nyugodt, mert hiszen nincsen bűnöm. Dacolok a halállal, ördöggel, bűnnel és pokollal, mikor gyötörni akar. Megteheti (hogy gyötör) ugyan, mert hiszen "Ádám fia" (leszármazottja) vagyok. Meg kell halnom is, (amikor eljön ideje). De mert a Krisztus bűneimet magára vette, s meghalt miattuk, halál, ördög, bűn és pokol nem árthat nékem. Krisztus erősebb náluk, nem bírnak vele. Kitör a sírjából, s földre teperi őket. Azután felmegy a mennybe, megkötözi ellenségeit, s uralkodik mindeneken, mindörökké. Ezért nyugodt a lelkiismeretem. Boldogan örvendezem, s nem félek többé e zsarnokoktól, mert Krisztus elvette rólam, s magára vette bűneimet." (Jer, örvendjünk keresztyének 185. old.)